Előszó: Ezt a történetet a régi, ezer éves Wattpad fiókomon találtam, és annyira elkapott a lendület, hogy újból fogjak neki az írásának, hogy egy percig sem hezitáltam. Tudom, annó nekifogtam itt az Elég! történetemnek is, de annak az inspirációja még várat magára. Ezért most inkább ebbe a történetbe szeretnék több energiát belefektetni, aztán meglátjuk, hogyan haladunk vele.
Igaz, hogy már tél van, de nem véletlenül "Tavasz" lett a bejegyzésem címe. Ugyanis elérkeztem arra a pontra, hogy pont ahogyan minden újra életre kel tavasszal, én megragadom a tél bekuckózós hangulatát és újjáélesztem a blogjaimat. Beleértve ezt a mindenes (és egyben semmivel sem foglalkozó) blogot is.
Sokat gondolkodtam azon is, hogy hogyan is tudnám mentegetni magam, (leginkább saját magamnak) hogy miért nem foglalkoztam ezzel ennyi időn keresztül. Végül arra jutottam, hogy mindazok mellett, hogy rengeteg dolog történt az életemben, inkább magam mögött hagyom a múltat és újult erőkkel vetem bele magam a rengetegbe. Aztán idővel kiderül, hogy milyen hosszú életű lesz az újból megjelenésem.
Henló henló! Nem tudom, hogy van-e még egyáltalán olyan személy aki ezen az oldalon tartózkodik, mert az igazat megv allva a hatalmas ígérgetések ellenére, hogy mennyire rendszeresen és nagy odafigyeléssel fogom vezetni a blogot, végül semmi nem valósult meg belőle. Ennek több oka, illetve kifogása is akad, szóval megengedem magamnak, hogy legalább annyival könnyítsek a lelkemen, hogy ebből néhányat felsorolok.
Megjegyzés: Tehát ez lenne az első kis novella szösszenet-félém. Elég klisés és sablonos témával jöttem ma, de egy kis unaloműzésnek teljesen megfelelt nekem is, és ha elolvasod a te idődből sem rabol el sokat. Kellemes olvasást! ♥
