Egyetem, avagy végre úgy érzem a magam útját járom

 Henló henló! Nem tudom, hogy van-e még egyáltalán olyan személy aki ezen az oldalon tartózkodik, mert az igazat megv allva a hatalmas ígérgetések ellenére, hogy mennyire rendszeresen és nagy odafigyeléssel fogom  vezetni a blogot, végül semmi nem valósult meg belőle. Ennek több oka, illetve kifogása is akad, szóval megengedem magamnak, hogy legalább annyival könnyítsek a lelkemen, hogy ebből néhányat felsorolok.

2021 margójára

 „ Az ember nem fordulhat nyugodt szívvel a jövő felé anélkül, hogy megértené és vállalná a múltat. ”

-Guillaume Musso

Halihó! Szeretnék megemlékezni pár dologra az elmúlt évvel kapcsolatban. Mint az általában lenni szokott, ez az év is tartogatott hideget meleget számomra, és jó sok tanulsággal is gazdagodtam. Az életem elért pár mérföldkövet, feltámadtam pár mélypont elérése után, és jár egy vállveregetés magamnak, mert esküszöm próbáltam kihozni a legtöbbet magamból. Emellett rengeteg új dolgot próbáltam ki idén is, feszegettem kicsit a saját határaimat, de természetesen a komfort zónámat, nem voltam hajlandó elhagyni. Szerencsére viszont a kedves rajztanárom erőszakkal kirángatott belőle, ecsetet nyomott a kezembe és önfeledt expresszív alkotásra kényszerített. Nehezen engedtem el magam, de a végére igazán jólesett, hogy valami teljesen másssal próbálkozhattam. Tehát ezúton is köszönöm neki, hogy nem hagyott békén a kis burkomban ♥.