Helyzetjelentés

Az életem néha annyira unalmas és monoton, aztán pedig két pillanat alatt minden felpörög és beindul. Nem tudom őszintén, mi történt az elmúlt 2 hónapban, de annyira megtelt az életem mindenféle eseménnyel, hogy lépést sem tudok tartani vele. Volt már itt minden is: lánybúcsú, kirándulás, city break. És bár ezek olyan dolgok, amiket igazán élvezek és a kedvenc embereimmel tölthettem időt, mégis annyira kimerítő volt, hogy kell egy hét amíg felépülök belőle. 

Az utóbbi pár hétben új hobbikra tettem szert. Már régóta szeretnék egy kézzel írt és festett receptes könyvet irni, szóval most megragadtam a szabadidőm lehetőségét és nekiláttam. Még ugyan van fejlődnivalóm benne, de az eddigi oldalaimmal nagyon elégedett vagyok. Valamint nemrég rábukkantam pár elég érdekes solo RPG-re, amit naplózás formájában kell vezetni, szóval annak is nekikezdtem, mert őszintén túl sok üres füzetem van, egyszerűen csak szeretem őket gyűjtögetni, de lassan így azért mégis találok nekik egy rendeltetést. 

Igen, igen, már megint másik kinézete van a blognak, mert szerettem volna valami letisztultabbat és aranyosabbat, az előző túl élénk volt a szememnek. Meg persze szeretem a készítésükkel eltölteni az időt, szóval win-win. Ezzel kapcsolatban pedig az utóbbi hetekben belekezdtem a HTML tanulásába is, mivel rábukkantam a neocities oldalra, és mindenkinek olyan istenien néz ki az oldala, hogy muszáj volt egy kicsit belevetnem magam. Persze nagyon nehéz feladatnak ígérkezik, mert amíg a HTML még tanulgatható, és a CSS-ben már van gyakorlatom, a kettő összehangolása hatalmas falat számomra, és a Javascripthez pedig semmit sem konyítok, ami szintén egy nagy hátrány. De természetesen nem adom fel, megizzadok azért, hogy ki tudjak adni valami normálisat a kezeim közül. Néha azon is elgondolkozom, hogy lehet ezzel a pszichológiával mellé lőttem, mert lehet inkább webkészítéssel kellett volna foglalkoznom, de nem tudom, hogy ebben a nagy AI korszakban egyáltalán van-e még kereslet rá vagy sem, szóval maradok a biztonságosabb opciónál. 

Jelenleg épp George Orwell Állatfarmját olvasom, mert annak ellenére, hogy tényleg sok könyvet olvastam már, a tipikus klasszikusok kimaradtak, szóval most ezt a lemaradásom akarom pótolni. Óh és ha már könyvekről beszélünk, akkor elárulom, hogy a HTML kódolgatás közben épp egy új kinézeten dolgozom a könyves blogomhoz, szóval két éven belül lehet lesz is belőle valami. A baj vele csak az, hogy még nincs egy tiszta kép a fejemben arról, hogy hogyan szeretném a kinézetét igazítani, a színvilágról nem is beszélve, mert szegény kis draft már volt sárga, kék és barna is, de egyiket sem éreztem az igazinak. Épp választ várok egy nagyon tehetséges bloggertől, hátha ketten össze tudunk dobni valami érdekeset. 

Egyenlőre ennyi mesélnivalóm akadt, majd kiderül később az is, hogy mikor kerül új, tartalmilag gazdagabb bejegyzés a blogra, de egyenlőre csak élvezem a mindennapokat. 

Na jó, feladom

 Óh hát helló! Már megint nagyon rég nem jártam erre, ami nem is feltétlenül baj. Sok dolog történt az utóbbi időben, aminek kapcsán még több dologra rájöttem. Elsősorban hadd kezdjem azokkal a dolgokkal, amik a blogot érintik: nem vagyok történetíró. Igen igen, szeretek NÉHA írni és úgy gondoltam ez a blogos dolog majd ad egy extra löketet hozzá, de nem így lett, szóval azt hiszem a történetírást jegelem addig, amig úgy nem gondolom, hogy tényleg elég inspirációm van ahhoz, hogy írjak valami olvashatót. 

Arra gondoltam, hogy talán inkább olyan bejegyzésekkel szeretnék foglalkozni, amik sokkal inkább pszichológiai jellegűek. Persze nem csak a tananyagomat akarom visszaadni itt, hanem olyasmikre gondoltam, mint érdekes tények vagy éppen hatalmas tévhitek. Most épp egy naplózással kapcsolatos bejegyzésen ügyködöm, de szeretném a legjobb és legújabb információkat megosztani, ezért még tart a kutatómunkám hozzá. De remélem lesz érdekeltség iránta, mert ha valamit, akkor a kutakodást, azt nagyon szeretem. Valamint a közeljövőben szeretnék belevágni egy nagyobb projektbe is, mégpedig nem másba, mint az animálásba (yey), szóval annak is a folyamatát szeretném itt dokumentálni (legfőképp magamnak). 

Szóval lényeg a lényeg: kis változások lesznek, mert nem tudok mit kezdeni magammal, ráadásul hiányzik a blogolás, így tehát olyasmi dolgokat választok, amikkel amúgy is foglalkozom, így nem kap majd el mindig a szorongás, hogy már megint nem írtam semmit a történeteimhez és inkább akkor nem is posztolok semmit. 

Mivel közeledik a vizsgaidőszakom és sikeresen megint minden beadandómat az utolsó pillanatig halasztottam, így egy ideig lehet még nem lesz itt semmi, de amint letudtam mindent, esküszöm hozok valami tartalmasat. Addig is, itt van egy kis sketchem, mert rajzolni még szoktam. Na puszi.

Vivien

Még mindig sírnom kell, ha rágondolok - Az izraeli kém (The Spy)

 

Sacha Baron Cohen számomra csak a tipikus vígjáték filmekből volt ismerős, mivel nagy kedvenceim a szürke napokon A diktátor, Ali G, Borat és az Agyas és agyatlan. Ezért amikor a párommal egy kellemes hétvégi napon felfedeztük a Netflixen, hogy szerepel egy komolyabb hangvételű sorozatban, hamar felkeltette az érdeklődésünk és neki is fogtunk. Még előszóként talán annyit tennék hozzá, hogy az interjú amit láttunk vele (és őszintén ajánlom bárkinek, sokat elmond az igazi karakteréről: LINK) egy nagyon értelmes, okos és felvilágosult személyiséget tár fel, amit az előbb említett filmek alapján nem igazán lehetne megmondani. 

Ah shit, here we go again...

 Üdv mindekinek! Olyan nagyon elhatározott voltam, de jó munkához idő kell, így már nem hajszolom magam halálra, hogy mindenre legyen időm. DE! Végre már készítettem egy új designt a blogra, valamiért a másik túl egyszerű és unalmas volt a számomra, ezért nem is vonzott, hogy megtöltsem tartalmakkal. Persze még nem hibátlan és kéne még rajta finomítgatni, de majd idővel (ha lesz kedvem) megoldom. Persze ha valaki felfedez valamilyen hibát, vagy bugot, kérlek jelezze, nem szeretném, ha zavaró lenne az oldal használata. 

 Az új év meghozta a hatását: sokkal pozitívabb és lelkesebb vagyok, viszont ez lehet annak az oka is, hogy átmentem minden vizsgámból elég szép eredményekkel, pedig azt hittem úgy elvágnak mint a taknyot. Szóval most igyekszem belelendülni megint a blogolásba, de kicsit azért stresszel, hogy annyi vázlat van ennek a blognak a bejegyzései között, amit soha nem fejeztem be. Igyekszem behozni a lemaradást és kicsit élvezni ezt a platformot. 

Vivien

Tavasz

Igaz, hogy már tél van, de nem véletlenül "Tavasz" lett a bejegyzésem címe. Ugyanis elérkeztem arra a pontra, hogy pont ahogyan minden újra életre kel tavasszal, én megragadom a tél bekuckózós hangulatát és újjáélesztem a blogjaimat. Beleértve ezt a mindenes (és egyben semmivel sem foglalkozó) blogot is. 

 Sokat gondolkodtam azon is, hogy hogyan is tudnám mentegetni magam, (leginkább saját magamnak) hogy miért nem foglalkoztam ezzel ennyi időn keresztül. Végül arra jutottam, hogy mindazok mellett, hogy rengeteg dolog történt az életemben, inkább magam mögött hagyom a múltat és újult erőkkel vetem bele magam a rengetegbe. Aztán idővel kiderül, hogy milyen hosszú életű lesz az újból megjelenésem.