Még mindig sírnom kell, ha rágondolok - Az izraeli kém (The Spy)

 

Sacha Baron Cohen számomra csak a tipikus vígjáték filmekből volt ismerős, mivel nagy kedvenceim a szürke napokon A diktátor, Ali G, Borat és az Agyas és agyatlan. Ezért amikor a párommal egy kellemes hétvégi napon felfedeztük a Netflixen, hogy szerepel egy komolyabb hangvételű sorozatban, hamar felkeltette az érdeklődésünk és neki is fogtunk. Még előszóként talán annyit tennék hozzá, hogy az interjú amit láttunk vele (és őszintén ajánlom bárkinek, sokat elmond az igazi karakteréről: LINK) egy nagyon értelmes, okos és felvilágosult személyiséget tár fel, amit az előbb említett filmek alapján nem igazán lehetne megmondani. 

Tehát a sorozat főszereplője Eli Cohen (engem meglepett, hogy ugyan az a családnevük a színésszel, de lehet csak tudatlan vagyok és ez egy populáris családnév), egy átlagos bevándorló, aki könyvelőként dolgozik és teljesen szürke, egyenesen láthatatlan mások számára. Nagyon szenvedélyes viszonya van a feleségével, Nadia Cohennel, aki pedig egy egyszerű varrónő. Az életük nem fényűző, de kellemes. Eli viszont ennél többre vágyik, szeretné a hazáját szolgálni, ezért aztán jelentkezik a Moszadhoz. Itt pedig olyan dologba szervezik bele, amiből aztán nem tud egy könnyen kimászni: titkosügynökként be kell szívódnia a szír elitek közé, hogy információkkal szolgálhasson a hazájának. 

Eli nagyon hamar rákap a dolog ízére, hamar beszivárog a fontos emberek közé és elnyeri a bizalmukat. Azonban ez azzal is jár, hogy nagyon keveset látogat haza, felesége hiánya megszédíti és egyre nehezebben tud épp ésszel helytállni. Ám a legrosszabb mentális helyzetekbe mégis akkor kerül, amikor a felesége már a második gyermeküket várja, ő pedig a bevetés miatt nem képes hazatérni a kibővült családjához. Az egész sorozat során látszódik és érződik az, hogy nehezedik meg egyre inkább Eli helyzete. Állandó maszkot és álcát viselni, megjátszani hogy valaki más, nagyon megterhelő és ideget próbára tevő dolog. Így aztán már nem olyan türelmes, nehezebben koncentrál, így végül egy kis időre hazarendelik, hogy felfrissülhessen. A szívem itt szakadt meg először, ahogy a feleségének sír arról, hogy nem akar visszamenni. Már akkor érezte azt, hogy ennek nem lesz jó vége. 

 Egy nagyon érdekes és izgalmas sorozat volt, ami mindenképp megéri az ember idejét. Nem egy bingewatcholós sorozat, nem is egy kikapcsolódás, és őszintén az én érzékeny és szelíd lelkemnek nagyon nehezen emészthető volt egy-egy jelenet. Nagyon sokat sírtam rajta, de ezt úgy kell venni, hogy az Alkonyatot is már láttam vagy 50-szer, mégis még mindig sírok rajta. Viszont az igazi zokogás akkor következett, amikor megláttam, hogy igaz történet alapján volt az egész. 

 Nagyon sokat megmutat abból a sorozat, milyennek is kellene elképzelni az 1960-as évek ottani hadállását. Sacha szereplése pedig egyenesen lehengerlő volt. Remekül játszotta ezt a szerepet és nagyon jól átadta azt, amit kellett neki. A karakteralakulástól kezdve az érzelmeken át egészen a hangulatig. Mindenben nagyon jól megállta a helyét és csak még jobban megszerettette magát velem. 

Ha érdekel egy kis történelem, vagy csak tetszik az ötlet, hogy egy titkosügynökös sorozatot nézz, ami mérföldekkel komolyabb mint a James Bond filmek, akkor mindenképp ajánlom, de csak azzal a figyelmeztetéssel, hogy érzelmileg elég felkavaró és rendesen stresszben tart. 

Vivien