✦ Újdonságok

Óh helló kedveskéék!

Amint látható, márpedig elég látható mert jó kis sárga, új kinézetet kapott a személyes blogom is. Mint mindig, most is nagyon sokat bajlódtam vele, és őszintén tudom, tudom, hogy nem jó, de muszáj volt az AI barátom segítségét kérnem, mert annyira erősen élt a fejemben ez az elképzelés, hogy nem akartam engedni belőle csak azért, mert nem volt meg hozzá a megfelelő tudásom és képességeim. 

Annyira, de annyira jólesik most ránézni, bár még mindig találtam rajta javítani valókat, de idővel majd még igazítgatok rajta ha szembe jön valami, ezért ha esetleg TE felfedezel valamit, ami nem működik
jól, elcsúszik, stb. a te kijelző rezolúciódon, kérlek jelezd nekem, mert jó sokáig szeretném megtartani ezt a kinézetet. 

Ez a pixeles/retro téma azóta piszkálta a fantáziám, mióta feltévedtem múlt hónapban a neocities weboldalkészítőre és annyi csodás alkotást láttam, hogy csak ámultam és bámultam. Főleg Shye munkái emelkedtek ki, mert nagyon közel áll az én ízlésemhez a stílusa, viszont az is egyértelműen látszik, hogy nagyon sok munkát, időt és energiát fektet ezek megalkotásába. 

Szóval maga az ötlet megvolt: biztosan pixeles, retrós vonalat akarok követni, de ezen túl mindennel kapcsolatban még homályban voltam. Nagyon sokat böngésztem a Pinterest mély bugyraiban, amíg rátaláltam pár olyan inspirációs képre, amik nem a mai modern, letisztult koncepciót követi. Ezek alapján indultam el a kísérletezés útján, rengeteg trial-error és kódok folyamatos átírása, alakítása, javítása és törtlése után pedig kezdett kikerekedni a kép. A kis ikonos ötlet a bejegyzések mellett a Tumblr stílusából ered, ebből pedig következett, hogy lehetne retro chat feelingje, ez pedig már hozta magával a többi ötletet. Amikor mindezek után még igen üresnek éreztem a blogot, adtam hozzá egy kis állatkát, status bart, zenelejátszót és chatet, és máris sokkal otthonosabban éreztem magam benne. 

Nagyon sok technikai nehézséggel találtam szembe magam, rengeteg kódismétlés van a blog HTML részében, de a végére már annyira féltem bármit is alakítani vagy törölni, hogy inkább benne hagytam mindent is. Annyira rá voltam fixálódva a kódolásra, hogy 3 napon keresztül minden lehetséges
helyzetben az ölemben tartottam a laptopom, csak hogy haladjak a dologgal. De őszintén? Totál megérte.

Gyakran megesett már, hogy azt hittem sokáig megtartok majd egy kinézetet és végül hamar megszabadultam tőle, szóval még mindig esélyes az, hogy alakítani fogok rajta, vagy cserélgetek benne dolgokat, de egyenlőre csak örülök a létezésének. 

Vivien